Idén 4. alkalommal vettünk részt a GJU által minden év január utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő országos foci tornán, Baján. Idősebb táncosainknál a foci, olyan jelentőséggel bír, mint az új generációknál az insta/facebook/snapchat felület megléte és annak napi rendszeres használata. Régen mindenki, de tényleg mindenki, focizott. Először csak a grundon, aztán a suliban, majd a helyi serdülő csapatban. Idővel az ügyesebbek még feljebb is. A legtöbben aztán elhullottunk, kimaradtunk és már csak alig néhány táncosunk focizik igazoltan. Így nekünk hatalmas élmény, amikor baráti társaságként megmérkőzhetünk igazi téttel bíró meccseken. Szóval egyértelmű volt, hogy idén negyedjére is jó előre beírtuk a naptárba a január végi hétvégét, annak ellenére, hogy a helyszínről még fogalmunk sem volt. A helyszín aztán szerencsére idejében kiderült és szokásunkhoz híven péntek késő estére tettük az érkezésünket, hogy a Táncbemutató előtti utolsó próbákról ne hiányozzunk. Szombat reggel a társaság inkább lelkesen, mint sem frissen kezdte meg első csoportmeccsét az újhartyáni fiatalokkal. Tudniillik a pénteki megérkezésünkkor mindig az aznapi disco kellős közepére jövünk meg és ilyenkor annyi ismerőssel találkozik az ember és annyi storyt kell átbeszélni az elmúlt évekből, hogy sitty-sutty reggel fél 5 van és még aludni sem volt időnk.
A lelkesedés ugyanakkor sokszor-sokra elég, így történt ez itt is és, ha nem is simán, de behúztuk az első meccsünket. A csoportban végül „csak” harmadikak lettünk, így büntetésül plusz egy meccset kellett játszanunk, hogy a negyeddöntőben találkozzunk a bólyi barátainkkal, akik két éve Véménden állítottak meg minket a döntőben. Ezen a plusz meccsen pont a véméndi srácokat győztük le, majd Bóly és Mecseknádasd felett diadalmaskodva jutottunk el e hosszú nap végén a fináléig, ahol az egész nap brillírozó vörösvári csapattal találkoztunk. A kiélezett döntőben végül az ellenfél szerint is (akik a végére egy kicsit elfáradtak), megérdemelten nyertük meg az idei tornát és hoztuk haza a vándorkupát. A sikert nagy ünneplés és dalolászás követte a kollégiumi szobánkba, ahol főleg a szári örökzöldektől volt hangos a szint. Este a díjkiosztón megkaptuk a serleget illetve a Száni vehette át a gólkirályi címet, bár máig nem derült ki számunkra, hogy mikor és hogy fizette le ezért a szervezőket…
Ami biztosnak tűnt eddig is, de címvédőként most már szinte kötelező, hogy jövőre is részt vegyünk az eseményen, úgyhogy, ha igazak a hírek, akkor jövőre visszatérünk a debütáns helyszínünkre, Bonyhádra.
Írta: Schweininger Ádám