locspocs

Húsvéti túra az ifjúság tollából

2017. április 17-én nehezen ment a felkelés.
A Húsvétvasárnap estéjén tartott fergeteges Locsolóbál átmulatása után nem volt egyszerű kikelni az ágyból. Hétfő reggel nyolcra beszélte meg a gyülekezőt a 3-4. csoport fiúcsapata. A terv szerint ekkor el is indulunk locsolni, majd a délelőtt folyamán végzünk mindenhol, és jöhet a délutáni pihenő. Elméletben jól is hangzott. A valóságban kisebb-nagyobb hibák csúsztak a tervbe. Az előre felhalmozott szódakészlet egy közös fröccsözés során erősen megcsappant, de gondoltuk, majd valahogy megoldjuk. Fél órával a megbeszélt időpont után már be is szállingóztak a csapat tagjai, majd kerek egy óra csúszás után elindultunk. Az utcán nótázgatva hamarosan meg is érkeztünk az első házhoz, ahol közös verselés után el is áztattuk a hölgyeket. A bál fáradalmai után a „kutyaharapást szőrével” közmondásra építve készségesen elfogadtuk a felajánlott itókát, egyébként is illetlenség visszautasítani az ilyet. Jólneveltségünknek hála ezen a téren sehol se lehetett ránk panasz. Finomabbnál finomabb sütemények vártak ránk mindenhol, amelyeket ezúton is köszönünk. A legtöbb helyen piros vagy zöld főtt tojás volt a jutalmunk, de néhányszor csokitojás is került a kosarunkba (talicskánkba). A legszebben díszített tojások idén Etyekről származtak. Dél felé közeledve volt, hogy a türelmetlen lányok házuk előtt üldögélve várták eme szép hagyományt. Ekkor már kezdett bennünk derengeni, hogy talán tovább fog ez tartani mint hittük, mivel 12 órakor még a célpontok felénél se végeztünk. Gondoltuk, ha lúd legyen kövér, így Frank Marci bácsi történeteit és muzsikálását se sajnáltuk hallgatni másfél órán keresztül. Mivel ekkorra már a szódánk elfogyott, így minden vödröt befogtunk amit csak találtunk, és ezentúl így gondoskodtunk a lányok meglocsolásáról. Végül öt óra fele értük el az útitervünk végén lakó lányokat, ekkor már itt-ott hallhattuk a „nem reggel kellett volna ezt?” kérdéseket. Miután végeztünk, a talicskák személyszállítási célokra való befogása után igen oldott hangulatban elindultunk a Stock rezidencia fele, ahol a megfáradt locsolókat őzpörkölt várta. A napot egy közös vacsora zárta, amely után otthon mindenki kipihenhette a napok fáradalmait.
Elmondhatjuk, hogy ismét fantasztikus hangulatban tölthetett el a közösségünk egy napot, és reméljük, hogy az elkövetkezendő években sem fog ez változni.

Írta: saar

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem lesz nyilvános.